Martin Lee, a 4 év körüli német dog kan 2011. januárjában került a Futrinka Egyesület Német dog Fajtamentő csoportjának gondozásába. Rettenetesen vékony volt, mindössze 23 kg-t nyomott. Tárnoki kennelsorunkon, a téli hidegek miatt nem sok esélyt láttunk arra, hogy gyorsan magára kapkodja a hiányzó kilókat, így nagyon megörültünk a lehetőségnek, hogy ideiglenes befogadóhoz költözhet.

Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot az ideiglenes befogadókkal, akiknek feltett szándékuk volt, hogy ha Martin jól kijön a pici lányukkal, Bogival, akkor szeretnék őt majd az ivartalanítás után örökbefogadni. Martin nehezen oldódott, nagyon meg volt szeppenve, de Bogival, a kicsi lánnyal jól kijöttek egymással.

Aztán jött az első negatív hír. Martint egyedül hagyták a lakásban egy rövid időre és kiderült, hogy teljesen bepánikolhatott, mert elkezdett rombolni. Valószínűsíthetően szeparációs szorongása lehet, amit szakember utasításainak betartásával fel lehet oldani. De nem egyszerű helyzet. Türelem, kitartás, következetesség és elszántság - ezek kellenek a megoldáshoz.

Szabolcsék, az ideiglenes befogadók sokat tanakodtak a párjával, hogy mi legyen, mert közben nagyon megszerették Martint. Aztán arra jutottak, hogy felelősséggel nem tudják őt vállalni, így maradnának ideiglenes befogadói státuszban, mi meg keressük számára az álomgazdit tovább.

Továbbra is tartottuk a kapcsolatot, a levelekből egyre jobban lejött, hogy Martin szépen nyílik ki, már őrzi a házat, viszont így jöttek elő a gyermekkel kapcsolatban a negatív dolgok is. Mikor valamibe belelovallja magát vagy egy hirtelen hangtól megijed, akkor annyira bepánikol, hogy nem méri fel, hogy ki van előtte-mögötte és sajnos többször feldöntötte a pici gyermeket. Nagyobb baj sosem történt az ijedtségen kívül, szerencsére.

Aztán ma olyan dolog történt, hogy az ideiglenes befogadók arra kértek, hogy próbáljunk másik befogadót keresni Martin számára, mert nem merik vállalni tovább. Természetesen, nem kell őt ma elhoznunk, de egy pár napon belül mindenképpen. Martin egy séta után, hazaérkezéskor odakapott Bogi felé. Lehet, hogy csak játszani akart, de a szülők természetesen nagyon megijedtek és félnek, hogy nehogy máskor is előforduljon.

Így Martin Leenek nagyon kellene egy család, mert félünk, hogy beleszakadna a szíve, ha újra a kennelbe kellene laknia. Már megtapasztalta, hogy milyen szerető családban élni.

Kicsi gyermek mellé a fenti okokból nem mehet és egy olyan elszánt, lehetőleg tapasztalt kutyás jelentkezését várnánk, aki tudja őt vállalni és tudna Martin problémáinak megoldásán is dolgozni.

Hisszük... tudjuk, hogy valahol számára is megvan az álomgazdi.

Ha úgy gondolod, te lennél az vagy csak átmenetileg is be tudnád őt fogadni, kérjük, hogy hívj minket a 06-30-3823280-as telefonszámon vagy írj az info@futrinkautca.hu e-mail címre.

Köszönjük!

A dedikált határidőnaplóinkra közel 175.000 Ft-nyi licit érkezett. Az átadások folyamatban vannak :) Ennek 1/4-e a német dogoké. Kellett is nagyon, mert nagyon sokan vagyunk :(

Mindenkinek nagyon köszönjük, aki licitált és így segített a kutyáinkon!!!

A 2010-es év vége csendesen telt a német dog fajtamentés háza táján. Szerencsére. Bár, volt egy olyan rossz megérzésem, hogy ez nem fog túl sokáig tartani.

Nem sűrűn szoktak bejönni a megérzéseim, de ezúttal nem tévedtem.

December 29-én éppen a dolgos szabadságomat töltöttem, mikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen, vidéki szám. A gyomrom egyből görcsbe rándult... Marika néni, az egri menhely vezetője hívott. Előző nap gazdái leadtak a menhelyükre egy 5 hónapos (!) fajtatiszta német dog szukát. Anyagi problémák. Nem tudják tartani. Én tudom és elhiszem, hogy a mai világban igen sok embernek vannak anyagi gondjai, nem vitatom és nem is szándékozom senki feje felett pálcát törni... de azért egy baba kutyát kitenni egy menhelyre, a mínusz tizenfokokba. Lakásból... Szóval az egri állatvédők segítségünket kérték, hogy mielőbb vegyük át a gyerkőcöt, mielőtt megfázna. Sajnos, eddigi tapasztalataink szerint, egy dog nem áll meg a sima megfázásnál, náluk ez az esetek nagy százalékában tüdőgyulladásba megy át. Így nem volt kérdés, SOS kell lépnünk.

Mivel én vidéken tartókodtam, így az önkéntes, segítő levelezőlistára írtam egy segítségkérést, hogy nagyon-nagyon sürgősen kellene ennek a baba lánynak ideiglenes befogadó. Nem telt el fél óra és csörgött is a telefonom. Orsi hívott, Kyra - az első "igazi mentvényem", az illatos útról mentett dog leányzó gazdija -, hogy ugyan nála épp ott van Pitta (aki szintén Futrinka gondozott), de ő szívesen bevállalná A leányzót, ha a párja is belemegy. Majd még aznap visszaszólt, hogy minden rendben, férfi ember megpuihítva, jöhet a gyerkőc.

Nagy kó esett le a szívemről. Még fuvart kellett szervezni, de szerencsére mokaficekKatának és Evelinnek hála, egy pár napon belül már repültek is érte.

Így érkezett meg Zoránk 2011. január 2-án - az év első kutyájaként - Orsiékhoz.

Sajnos, azért a megbetegedéssel kapcsolatos félelmeink nem voltak alaptalanok. Zora a pár menhelyen töltött nap alatt elég csúnyán felfázott, kicsit köhög is. Az orvosi kezelése megkezdődött és reméljük, hogy hamarosan makk egészséges lesz és jön érte az álomálomálomgazdi is!

És akkor pár szó Orsi tollából Zoráról:

"Zora most már több, mint egy hete van nálunk. Először nagyon félt, megsimogatni is alig lehetett, egyedül a kutyáinkkal komunikált. Mára már sokat fejlődött, amiktől eddig félt azt nagyjából lekűzdötte.
Amikor vasárnap megérkezett hozzánk, csak feküdt és amikor kimentünk sétálni, őt ölben kellett kivinni az ajtón, mert annyira félt. Bár szerintem nem lakásban tartották és lehet, bántották is. A pórzról nem tudja mi, és még mindig nagyon fél tőle, ha ráteszem leblokkol,és lefekszik a földre és nem mozdul. Mára már magától kimegy az ajtón a kertbe és be is jön, bár a befelé jövésnél még néha hisztizik. Ami nem tudom, hogy azért van-e, mert még kint szeretne maradni vagy fél bejönni. A lábát engedi megtörölni séta után, de amikor meglátja, hogy vödör is van benne vízzel, azt nem annyira szereti. Amúgy nagyon szeret kint lenni, most már hatalmasakat rohangál és sokat játszik Pittával is. A kakit már kint végzi el, a pisit még nem. Most már ritkán sír, az elején állandóan sírt. Előjött belőle a kisördög is, állandóan ellopja a távírányítót és a cipőket szereti behordani a szobába, szóval egyre többet rosszalkodik. :) A macskákról az elején nem vett tudomást, most azért már egyre többször megkergeti őket. ;) A kedve sokkal jobb és már velünk is barátkozik, puszit is adott már. :) Azért még tart tőlünk.
A vizelete szép és már nem véres. A kakija kezd alakulni és még köhög azért, de az orra nem folyik. Imádja a hasát, mindent megeszik amit adunk neki,nem válogat egyáltalán.
Röviden ennyi. Ő egy gyönyörűséges és okos kutya,és ha már teljesen feloldódik akkor valaki nagyon jól jár vele.:)"

Köszönöm, Orsi, hogy vigyázol rá, hogy szeretitek, hogy nálatok lehet!

Egyesületünk jótékonysági határidőnaplója nagy siker - ez számunkra is öröm, hiszen ez azt jelenti, hogy sok ember utalt támogatást az évkezdethez, ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy a kutyáink ellátását finanszírozni tudjuk: fizethetjük a kedvezményes panziódíjat, az alkalmazottunk munkabérét és még némi állatorvosi költség kifizetésre is sor kerülhet, de sajnos már most gyűjtjük a tartozásokat, hiszen rengeteg a rászoruló kutya...
 
Még összesen 100 darab határidőnaplót tudunk ajándékba adni, úgyhogy aki tervezi, hogy támogat minket, most úgy teheti meg, hogy gazdagabb lehet egy határidőnaplóval. Visszaszámlálás tehát indul, hiszen csak a készlet erejéig áll a "csereajándék".
 
A tudnivalókat megtalálod itt:
http://tacskosos.blogspot.com/2010/12/tamogass-ajandekert-donate-for-present.html
 
Szóval, visszaszámlálás indul!

Szombat éjszaka két védencünk végre elindulhatott egy szebb és boldogabb jövő felé. Ők most már németországi partnerszervezetünk, a Tierfreunde Niederbayern e.V. pártfogásában állnak és a Dog Házban várják az álomgazdi megjelenését.

Borcsánk, a 4-5 év körüli fekete leányzó, aki immáron 3 hónapja vendégeskedett Tárnokon, de körülbelül 0 érdeklődőnk volt rá :( Ez teljességgel érthetetlen számomra, hiszen Borcsa egy gyönyörű és kedves kutya. Volt némi egészségügyi problémája, a lábai nem teljesen úgy működtek, ahogyan kellett volna. Sajnos itthon nem derült fény a probléma okára, de kint egy teljesen kivizsgáláson is átesik és reméljük, hogy hamar rendbe jön. Legyél nagyon boldog, Borcsa!!!

Másik utazónk: Lomitas, aki egy egy év körüli dog kan, akit alig két hete vettünk át. Gazdái kerestek meg minket, segítséget kérve, mert már sajnos nem tudták őt megfelelően ellátni. Sajnos, ennek látható jelei is voltak már, Lomitas szinte összes csontja kilátszott.

Lomitas az első pár napban nagyon nem értette, hogy miért kell neki kennelben lenni, hol vannak a megszokott emberek, de aztán - szerencsére - hamar rájött, hogy itt jó emberek veszik körül, kap sok-sok simogatást és nem mellékesen sok-sok finom falatot :) Természetesen, Lomitas karcsú alakját figyelembe véve, napi 3-szor kapott enni, kis adagokba egy speciális tápot, de ez meg is hozta az eredményt. A két hét alatt, amit nálunk töltött, ha nem is skerült versenysúlyba kerülnie, de már láthatóan szedett magára. Biztos vagyok benne, hogy ha valaki találkozik vele, egyből bele fog szeretni és végre boldogan élhet, szeretetben. Drukkolok neked, Lomitas. Légy te is nagyon boldog!

Természetesen, ha kapunk híreket korábbi védenceinkről, akkor azt megosztjuk majd.

Mint ahogy a múlt héten kaptunk is híreket egy régi védencünkről, mindenki szívecsücske Apollónkról :) De az majd egy külön bejegyzés lesz ;)

A kifejezetten német dog fajtára specializálódott mentési munka jelenleg a német Tierfreunde Niederbayern e.V. állatvédő szervezet és a Futrinka Utca Kutyavédő és Kutyás Szabadidősport Egyesület tagjainak együttműködése révén valósul meg. A közös munka 2004-ben indult el. A mentési munka alanyait nemcsak fajtatiszta német dogok képezik, hanem a dog fajta beazonosítható keverékei is. A megmentett kutyák különböző helyekről származnak: gyepmesteri telepekről, menhelyekről, magánszemélyektől (családi okok miatt), és vannak utcán talált egyedek, amelyek eredeti tulajdonosa nem kerül elő.